Szlovén túra - 3. nap - a hosszútáv

 Az előző napi posztban leírtam, hogy a COVID miatt nem mertünk megszállni Olaszországban. És már egy nappal később ellent is mondtunk magunknak, mert úgy döntöttünk, hogy a hegyek között, egy eldugott szállást lefoglalunk - hogy miért? Mert a túra már így is 120km lett, ha tovább akartunk volna menni Szlovéniáig, 140km lett volna. Nem mertük bevállalni. Felhívtam előre a szállást, elmondtam, hogy mi a gond, és megnyugtattak, hogy nem probléma, menjünk, várnak szeretettel.

Hát mentünk - kezdtük a szokásos szlovén-olasz határral, majd tovább a gyönyörű Millenniumi vasútvonalon. Elég csúnya felhőkkel indult a nap, majd 20km után le is szakadt az ég. Onnantól esett egy órákon át, míg ki nem jutottunk a hegyek közül. (nem szerettem meg az esőt útközben, bevallom)

Az út egyik alagútból a másik viaduktba futott, hogy ismét alagútban folytatódjon. Gyönyörű táj, és tökéletes bicikli út. Nagyon nem örültem, hogy az eső elrontotta a tökéletes hangulatot. Nézzétek meg a képeket:

Persze a fotó kedvéért még mindig mosolyogtunk...

Az út mellett volt sok elhagyott régi vasútállomás, és volt pár amit hasznosítottak, pl. biciklis megállónak.

Azt már nagyon jól tudjuk, hogy a nedves acélrács rettenetesen csúszik (lehet jobban mint a jég?)

Ezután jött a millenniumi út vége, ami érdekesen, olyan magyarosan végződött - a tükörsima aszfalt egyszer csak véget ért a susnyában, egy keskeny vadcsapás vezetett tovább - ami már a főútba torkollott max egy kilométer szenvedés után.

Onnantól főút, az út szélén jelzett bicikli sáv, vagy kis városi utcácskákon haladtunk. Persze ahogy kijöttünk a hegyek közül, az eső sem esett már tovább. 

Majd beértünk újra a hegyek közé, a senki földje következett. Erős emelkedőkkel - az utolsó húsz kilométer igencsak kemény volt már.

Megálltunk kávézni valahol az aznapi 100. kilométerünk környékén - már nagyon hiányzott bármi, akármi :). (határozottan az esőre fogom a nyűgöket, ha kellemes idő lett volna az első 80km, akkor biztos vagyok benne, hogy jobb lett volna mindannyiunk hangulata. A táj továbbra is gyönyörű, az út meg legtöbbször tükörsima - épp csak errefelé már nyomokban sem tartalmazott biciklisávot. De autót se nagyon.

Utunk vége felé a két sávos útból maradt egy sáv, a meredeksége maradt - szerencsére autóból sem lett több.

Aztán megérkeztünk a szállásunkra - ami tényleg a semmi közepén volt a hegyoldalban.

Vacsorát nem adnak. Mi éhhalál küszöbén. Legközelebbi étterem 10+ kilométer, és vagy 400méter szinttel arrébb. Kétségbeesés kerülgetett... De a szállásadó nagyon jó fej volt, és közölte, hogy bevisz az autóján a "közeli" faluba, ahol végre ehetünk. Kalandos 20 perc autózás - keskeny erdei út. Egyszer egy hatalmas fa is keresztbe dőlt előttünk. A tulajjal együtt voltunk öten, megfogtuk azt a 15 méteres fát, és elcipeltük az út szélére. Komolyan vicces volt már, hogy mennyi akadály gördült közénk és a vacsoránk közé.

Aztán odaértünk. Vagy 20 ház, abból kettőnél van étterem és kocsma, meg persze népünnepély is fogadott minket. Éppen valami versenyt is rendeztek. Minden esetre NAGYON jó vacsorát kaptunk!

A tulajnak vittünk a kocsmárosné véleménye alapján kiválasztott kedvenc borából, hogy elhozott és haza is vitt. Persze otthon azonnal ki is nyitotta, és meg is kínált vele. Azt még megemlíteném, hogy reggel némi gondot okozott, hogy csak egy közös fürdő/wc volt a szálláson, és nem is voltunk egyedül. Végül is mindenki kivárta a sorát. De az már a következő nap programja...

Statisztika, adatok

Táv: 117.07km, Mozgási idő: 5:46:32, Emelkedés:1,056m

Strava link pedig ez.