E-Bike Túrák

 Mivel nekem a családi nyaralás miatt haza kellett érnem 2 napon belül, a többiek meg egy kis jól megérdemelt tengerparti pihenésre vágytak, így itt elváltak útjaink. Innentől egyedül tekertem az utolsó két napon. Nem terveztem túl magam, a maradék út a parkolóházig, ahol az autó várt már csak 140 km volt. Ezt ha nem fáj az achilles inam egy nap alatt is megtehettem volna. De így két napra szedve nem volt nehéz. A reggelink nem volt rossz (de persze ne mérjük a hotelben kapott reggelihez), ellenben a tömegszállás egy wc/fürdőszobával nagyon fájt. Ráadásul az idő nagy részében a 40 literes bojler csak hideg vizet adott. :( Innentől a többiek élményeit én nem írom le, ha egyszer megírja valamelyik, szánok rá egy külön posztot. Az biztos, hogy ők is biciklivel közlekedtek a tengerparton fel és alá. Az elején igen kellemes volt az út, ismét az Izola környéki kerékpár sztrádán kezdtem. Majd Kopertől elindultam a szárazföld belseje felé. Egy ideig kellemes bicikli úton. Eztán volt egy igen v

 Szuper esténk volt a Casino szállóban, erre jött reggel a szuper reggeli. Terülj-terülj asztalkám. :) A COVID miatt kis korlátozásként, előre csomagolt volt pár dolog (csak, hogy ne szennyezzük a környezetünk, így minden kis zsömlét, péksütit, akármit külön benejlonzacskóztak, marhajó). Egy dolog kicsit frusztrált engem, előző nap elkezdett fájni az Achilles inam, a cipő magas sarok rész kidörzsölte az elmúlt pár száz kilométeren. Ez reggelre sem javult meg teljesen, érzékeny volt a bokám -ráadásul mindkettő, egyformán. De hát fel nem adhatjuk, nem igaz? :) Kilenc körül indultunk tovább. Perceken belül már az olasz részen tekertünk (a város közepént van a határ). Innentől végig a tenger felé tekertünk. Kicsit elhibáztam az útvonal tervezést - nem szabad a bicikli utakban hinni, hanem a főút szélén kell tekerni. Errefelé az út szélén ott egy méteres sáv bicikliknek. A bicikliutak meg random véget érnek, netán susnyába vesznek -egyszer csak. Kétszer is belefutottunk ilyen gondba, de miu

 A tömegszállás hangulatot fokozta reggel az egy mosdó, amit nem csak mi négyen, de a többi vendég is használt - ráadásul egyikünk sem az a villámgyors ha a WCről van szó, szóval felkelés után már csak órákat kellett várni, hogy elindulhassunk - tovább, be Szlovéniába, keresztül a hegyeken Goriciáig. Ahol szállást nem foglaltunk előre, hisz egész nagy város, utolsó pillanatban is fogunk találni, ugye?! A várakozást kicsit megédesítette a teljesen korrekt reggeli a kertben, mellette a függőágyakkal. Háromnegyed tíz felé tudtunk elindulni a szlovén határ felé. Folyamatos lejtéssel, jó utakon, kellemes időben. A Vittorio híd a határátkelő a Nadiža/Natisone folyó felett. Innentől újra Szlovénia, ráadásul ezt a szakaszt az eléggé töredezett (néhol hiányos) aszfalt jellemezte. A táj persze továbbra is gyönyörű. Első rövid megállónk egy CheGuevarás elhagyott diákszálló volt. Breginj-en keresztül haladtunk Kobarid felé, útközben megálltunk egy kávéra az első szép helyen. Kobarid felett van az