E-Bike Túrák

 Az előző napi posztban leírtam, hogy a COVID miatt nem mertünk megszállni Olaszországban. És már egy nappal később ellent is mondtunk magunknak, mert úgy döntöttünk, hogy a hegyek között, egy eldugott szállást lefoglalunk - hogy miért? Mert a túra már így is 120km lett, ha tovább akartunk volna menni Szlovéniáig, 140km lett volna. Nem mertük bevállalni. Felhívtam előre a szállást, elmondtam, hogy mi a gond, és megnyugtattak, hogy nem probléma, menjünk, várnak szeretettel. Hát mentünk - kezdtük a szokásos szlovén-olasz határral, majd tovább a gyönyörű Millenniumi vasútvonalon. Elég csúnya felhőkkel indult a nap, majd 20km után le is szakadt az ég. Onnantól esett egy órákon át, míg ki nem jutottunk a hegyek közül. (nem szerettem meg az esőt útközben, bevallom) Az út egyik alagútból a másik viaduktba futott, hogy ismét alagútban folytatódjon. Gyönyörű táj, és tökéletes bicikli út. Nagyon nem örültem, hogy az eső elrontotta a tökéletes hangulatot. Nézzétek meg a képeket: Persze a fotó ked

 Mangart - 2400m feletti hegycsúcs - jó lapos a teteje, fel lehet szinte a végéig tekerni (motorozni, autózni, sétálni). Hát irány a tető :) Itt jöttek az első gondok, első problémák - de persze az élmény megérte a szenvedést. Reggel korán igen finom reggelit kaptunk, majd csomagostól átgurultunk a következő szállásra... Ezt lehet meg kell magyarázzam - COVID helyzet miatt (Robinak és nekem Sputnik oltásunk volt) Olaszországban nem mertünk rendes szállást foglalni Tarvisio környékén (ami az ideális lett volna a Mangart támadáshoz), így vissza kellett tekerjünk közvetlen a határ melletti szálláshoz, Szlovéniába. Amúgy az Olasz gumiszabályok közé tartozik, hogy saját közlekedési eszközzel utazva, ha a határ 60km-es körzetén belül marad valaki, akkor nem kell karanténba vonulnia - ha nem éjszakázik a határon belül. Szerintem nem biciklikre találták ki, de nekünk pont kapóra jött. Így lehet, hogy komoly csomagok nélkül vághattunk neki a túránk leginkább hegyes részének, épp csak pár aprósá